A fény-mint tudjuk -szemmel látható elektromágneses sugárzás. A fény hullámként és részecskeként is vizsgálható. Ez a kutató kérdés feltevésétől függ. A fény jellemző tulajdonsága az intenzitása, amit fényerőként, és frekvenciája, amit színként érzékelhetünk. A különböző hullámhosszúságú fényt szemünk ideghártyájának fotoreceptorai , a pálcikák és csapok észlelik és a látópályán  agyunk tarkólebenyébe juttatva színekké varázsolják. A teremtett világ szépségének színességének titka, bennünk, szemünkben van!
A fény, konkréten a Nap fénye, a földi élet biológiai alapja. A fény hozza létre a világosságot, segíti az élőlények eligazodását láthatóvá vált világunkban.
Etimológiailag a világ szó a világossággal kapcsolatos -a magyar nyelvben- mely ebben is csodálatos. Már a legősibb kultúrák is igen fontos életelemünknek tartották a fényt. A Nap járásához igazították életritmusukat, a napokat éveket.
Templomainkat ősidök óta a felkelő Nap felé, kelet-nyugati irányába tájolták. A fény mindig is fontos szerepet játszott a szakrális térben. A szakrális terek alkotói a földi világtól való elszakadásra, a mennyei szférához való közeledésre törekedtek. A fény hangsúlyosan megvilágította a szentélyt, üzenetet közvetített Isten és ember között. Ismerjük az egyiptomiak Nap imádatát, ami későbbiekben nap-szimbólummá szublimálódott.  Az iráni zoroasztrikus vallás fény-árnyékon alapuló dualisztikus felfogású volt. Dante korában, és ma is előfordul. hogy az ember élete felén egy nagy, sötét erdőbe kerül, és útját nem leli. Földi életünkben a fénynek árnyéka is van. Az ősi tibeti Halottaskönyv szerint a halál pillanatában, és ez után nem szabad magára hagyni az embert, tudatát a hallás által éberen kell tartani, hogy felismerje a félé áradó tiszta fényt és ezáltal megvilágosodjon. A Fény, a világosság szimbolikusan a biblia mindkét könyvében igen gyakran szerepel. Az Ószövetség első fejezetének harmadik mondata: „Legyen világosság!”. Isten még a világ teremtése előtt létrehozta a fényt és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A 104. zsoltár szerzője Isten dicsőségét az őt köpenyként körülvevő fényességgel szimbolizálja. Habakuk próféta szerint Isten ragyogása olyan, mint a napfény, még kezeiből s sugarak törnek elő. A Messiás eljövetelét nagy fényesség fogja kísérni.
Páholyunk névadó szimbólumaként a fény felé forgó Napraforgót választottuk. A napraforgó szirmai nővéreinket, a páholytagokat jelképezik, a spirálisan elhelyezkedő magjai pedig munkáinkra utalnak. Formája, a kör, pedig a teljességet jelképezi. A napraforgó gyökerei a földbe kapaszkodnak, teste a földhöz kötött, de fejével a Napot keresi. A világosság, a fény felé vágyik, lelke felfelé tör.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük