Az ókori egyiptomi vallásban Ozirisz és Ízisz történetének több változata is létezett. Először foglaljuk össze az alaptörténetet. Szereplők: két házaspár, Ozirisz és Ízisz, valamint Széth és Nephtisz. A férjek testvérek, a feleségek szintén. A történet kezdetén Ozirisz uralkodik Egyiptomban. Őseitől örökölte a királyságot, apja Geb fölisten, nagyapja Su, a levegő istene, akit Atumn a világ teremtője hozott létre. Királynéja Ízisz, aki Ozirisszel, Széthtel és Nephtisszel együtt szintén Geb és az égistennő Nut gyermeke. Hatalmi viszályban Set megöli Oziriszt. Ízisz Nephtisz segítségével férje holttestét megkereste, feltámasztotta, megfogan Hórusz, akinek megszületéséig Ízisz rejtőzködik. Óvja fiát, amíg fel nem nő, és bosszút nem áll apjáért, Oziriszért Széth-en.
A történet története
Ozirisz uralkodásáról kevés információ szerepel egyiptomi forrásokban, a hangsúly a halálán és az ezt követő eseményeken van. A legteljesebb ókori egyiptomi beszámoló a mítoszról a Nagy Ozirisz-himnusz, egy XVIII. dinasztia kori felirat, amely vázlatosan elmeséli a történetet, de nem bocsátkozik részletekbe. A Piramisszövegekben Széth azért áll bosszút, mert Ozirisz megrúgta, míg egy későkori szöveg szerint azért, mert Ozirisz lefeküdt Széth feleségével, Nephtisszel. Ebből a kapcsolatból származik Anubisz. Egy másik fontos forrásdokumentum a memphiszi teológia, egy vallásos szöveg, mely leírja Ozirisz halálát, illetve Hórusz és Széth vitáját. Egy másik változatban Ozirisz délről tér vissza, ahol mezőgazdaságot, a harmónia törvényeit és az isteni erők imádásának módjait tanította. Az Újbirodalom végére alakult ki a mítosznak az az eleme, hogy Széth feldarabolta Ozirisz testét és szétszórta Egyiptomban. Széth a hagyomány szerint negyvenkét darabra vágta szét a testet, ami megfelel Egyiptom negyvenkét nomoszának. Plutarkhosz leírása, mely a mítosznak főleg ezzel a részével foglalkozik, sokban különbözik az egyiptomi forrásokban szereplő mítosztól. Széth és 72 társa csapdába ejtették és bezárták Oziriszt bezárták egy neki készült koporsóba és bedobták a Nílusba. Eddig egyezik a korábbi változattal. Ezután bekerült egy kiegészítő történetszál: a partra sodródott koporsó köré egy tamariszkuszfa nő, amit Büblosz király kivágat, és a palotájában oszlopot készíttet belőle. Ízisz itt talál rá, de a fát Bübloszban hagyja, ahol a helyiek tiszteletének tárgya lesz. A koporsót férje holttestével magával viszi. Széth ismét rátalál, és ekkor vágja 42 darabra Ozirisz testét. Nephtisz segítségével Ízisz összerakja a holttestet, madár formájában fölé emelkedett, szárnyaival életet legyezett belé. Ozirisz felélesztése azonban nem volt tartós, a történetben ez után az epizód után már csak a Duat, a holtak távoli és rejtélyes világának uralkodójaként említik. Ízisz azonban megfogant és megszülte Ozirisz fiát és örökösét, Hóruszt. Bár Ozirisz a túlvilágon van, ő és vele a királyság újjászületik. Ozirisz az életet adó hatalommal, az igazságos királysággal és a maattal – a dolgok ideális rendjével – áll kapcsolatban, Széth pedig az erőszakkal és zűrzavarral. Ozirisz meggyilkolása így a rend és káosz harcának, az élet és halál szembenállásának szimbóluma.
Ízisz Hórusz anyjaként a király anyjának is tekintette az ideológia, és azt mondták, a királyokat ő dajkálta, ez isteni eredetű legitimitásuk jele. Az egyszerű nép körében megfigyelhető népszerűsége védelmező istennő mivoltán alapult, amire példák gyógyító varázslatai. A Későkorban mindennél nagyobb varázserőt tulajdonítottak neki, és úgy vélték, anyai odaadása mindenkire kiterjed. A római korra Egyiptom legjelentősebb istennőjévé vált. Az időszámítás kezdete előtti utolsó évszázadokban Ízisz kultusza elterjedt Egyiptomon kívül, az egész mediterrán világban. Ízisz a régió egyik legnépszerűbb istensége volt, míg a 4. századtól dominánssá váló kereszténység ki nem szorította. Új, multikulturális formájában számos más istenségtől vett át tulajdonságokat, de vonzerejének kulcsa eredeti, feleségként, anyaként, gyógyítóként és varázslóként betöltött szerepe maradt.
Ábrázolása
Az óegyiptomi művészetben hosszú, vörös ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, tehénszarvak között napkoronggal, kezében ank kereszttel (vagy lótusszal), Gyakori eszközei a szisztrum, és a menat. A szisztrum egy U-alakú fémrúd vagy fémlemez, gyakorlatilag fém csörgő. A menat sok gyöngysorból készített csörgő. amit nyakláncként is viselhettek.
Ízisz, mint szimbólum (időbeli sorrend szerint)
Az egyiptomi természetfeletti elbeszélések több célt is szolgáltak: legitimitást adtak mind az államnak, mind a királyságnak és a dinasztikus uralomnak, valamint a vallás valóságának érvényesítésére: intellektuális céljuk is volt, ebben az esetben az örökkévalóságról, az idő hatalmáról és uralmáról, valamint a természeti világ feltámadási technikáiról alkotott elképzeléseket fejlesztették ki. Valójában ez volt az egyiptomi fizika, és a természet tulajdonságainak megértéséhez szükséges hatékony eszköz.
Ízisz volt a görög neve, de az ókori egyiptomiak így ismerték: Aset (vagy Ast, Iset, Uset). Néha Athyrinek vagy Methyernek hívják, ami az „éterhez” hasonló hangzású. Mut (anya) Isis istennő neve is, aki a tisztaságra és a rendre figyel és „Hórusz házá” ért felelős. Ő a természet női elve, mindenre fogékony, aki a háromszögek bölcsőjét, hogy úgy rendezzék el őket, hogy az anyag jöjjön létezésébe. Plutarkhosz rámutat, hogy Ízisz és Ozirisz mítoszából Ízisz lényegét ismerhetjük meg: felosztás „láthatóra és múlandóra”. Ez a felosztás nem más, mint az „anyag és a szellem” vagy manapság a „hullám és a szellem” közös megkülönböztetése, a részecske kettőssége’.
A csillagkultuszhoz is kapcsolták: égi megfelelője Ízisznek Szíriusz és Ozirisznek Orion csillagkép. Az összefüggés elmélet összehasonlítja a csillagok elrendezését Orion övében a három fő piramiséval Gízában. Így Ozirisz a halál istene és Egyiptom királyaihoz kapcsolódik a feltámadása, Ízisz a mindenkori királyt segítő istennő. Így az idő múlását követhették, melyek megfejtését a mítoszok és a történetek adták. A történetből következtettek a Nílus járására, amiben Ízisz és Nephtisz a Nílus két partját szimbolizálták
Az Ízisz-kultusz az egyik legkorábbi térítő vallás lett. A Kr. e. 1. századból származó, aretalogiáin (dicsőítő himnuszon) alapuló bizonyítékok igazolják a kultusz azon törekvését, hogy másokat megtérítsen, akár a júdeai Hasmoneus állam jelenségeként, akár egyszerűen a fent említett vallásváltásként. Gail Corrington könyvében bemutatja, hogy a kultusz elkezdett “minden föld feletti szuverenitására” hivatkozni, erősítve ezzel az Artemisz, Demeter és Ceres identifikációját. Ízisz egyik himnuszában az istennő kijelenti: “Rendeleteket hoztam a halandók számára, és én alkottam meg törvényeiket, amelyeket senki sem változtathat meg”. És: “Elválasztottam a földet az égtől/jeleztem a csillagok útját/megállapítottam a Nap és a Hold pályáját”.
A későbbi korokban a kabbala szefira-fájában a Netzach (7.) dimenzióval azonosítják, melyhez a kiválóságot, örökkévalóságot társítják. A jobb, a passzív oldalon található, a bölcsesség és a könyörület alatt.
Oziriszt megölte a testvére, de Ozirisz feltámad, és ezután egy másik birodalom, a holtak birodalma felett uralkodik. Ez úgy is értelmezhető, hogy a legyőzött király elhagyja Egyiptomot, hogy máshol uralkodjon, ami valós történelmi eseményeket örökíthetett meg.
Sir E.A. Wallis Budge, az egyiptológia egyik fontos korai alakja, szintén úgy mutatja be Oziriszt, mint akit Széth egy dinasztikus polgárháborúban ölt meg a csatában, amely természeténél fogva az egyiptomi állam kezdetén vagy közvetlenül Felső-Egyiptom és Alsó-Egyiptom egyesülése előtt látszik elhelyezkedni. Ozirisz feltámadása mindazonáltal magában foglalja hatalmának folytatását, amely valóban egy másik országban játszódik.
Priskin szerint Hórusz szemei az eget is jelképezik, a jobb szem a Napot, a bal szem a Holdat. Az Újbirodalmi Halottak Könyvének 17. varázsigéje leírja, hogy a szemét Thot, a tudomány istene állította helyre. A bal szem “a hang szemévé” válik. Plutarkhosz úgy vélte, hogy a mítosz a Hold fogyását, eltűnését és helyreállítását, vagyis a holdfogyatkozásokat meséli el. A szem viszont a matematika egy formáját jelképezi. Itt Ízisz szerepe az átadás, a mágia nyelvezetének megőrzése.
Az Ízisz kód: az óegyiptomi történet, a kvantummechanika, a rendszerelmélet, vallástörténet (fraktálok) közös vonatkozása (Ariane Page). Egyes nézőpontok szerint ugyanannak az egynek a megnyilvánulása a hármasság. Lényege a teremtés, az átalakulás. Az egy erő/létező kettébomlik, női és férfi princípiumra, de mindegyikben benne marad fraktálként a másik részecske (úgy, mint a ying-yang ábrában). Széth, a káosz a zűrzavar forrása; nemcsak gyilkos, hanem Ozirisznek segíti a feltámadását, a démoni beavató, aki testvérét a halál által az örök életre juttatja. Ketten együtt a stabilitás és a káosz komplex rendszerét szabályozzák. Széth a „feldaraboló”, aki feldarabolja Ozirisz szarkofágját és háromszögeit/darabjait szétszórja „az egész földön”. Ez geometriai értelemben az egész síkot jelenti, ahol az aranymetszés aperiodikus fraktálmintázata rajzolódik ki belőle.
Ízisz a megváltást képviselte, amikor megmentette férjét, Oziriszt a haláltól, és újra összerakta a testét. Bár minden vallás rendelkezik a megváltás vagy átalakulás fogalmával, az Ízisz-kultusz lehetett az első, amely a halál utáni fizikai/szellemi átalakuláshoz kapcsolódott. Az Ízisz-kultusznak voltak olyan ünnepei, amelyek hasonlítottak a modern keresztény ünnepekhez, különösen a római katolikus szentek napi körmenetekhez. Valószínűnek tűnik, hogy mind az Ízisz-, mind az eleuszi kultusz továbbra is jelen van a katolikus ünnepségeken. Ízisz metaforának tekinthető, sőt, minden vallás szimbólumokat és metaforákat használ, olyan nyelvet, amely túlmutat a puszta szövegen.
Ariane Page: Isis CodeRevelations from Brain Research and System Science on the Search for Human Perfection and Happiness (https://www.researchgate.net/publication/235150810_Isis_CodeRevelations_from_Brain_Research_and_System_Science_on_the_Search_for_Human_Perfection_and_Happiness?enrichId=rgreq-82661d1f2eaaff8bd1e3c63dfeaafa7b-XXX&enrichSource=Y292ZXJQYWdlOzIzNTE1MDgxMDtBUzo1OTY4Nzg4NzgwNjQ2NDFAMTUxOTMxODQyMjc4NQ%3D%3D&el=1_x_2&_esc=publicationCoverPdf)
Priskin Gyula: The Ancient Egyptian Book of the Moon (Archaeopress Publishing Ltd, Oxford, Egyesült Királyság / Anglia 2019)
Sir E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians (1969; Dover Publikations)