a_forgo

Ha olyannal találkozunk, ki nekünk hálával tartozik, ez rögtön eszünkbe jut. Ámde mily gyakran találkozhatunk olyannal, kinek mi vagyunk hálára kötelezve, a nélkül, hogy erre gondolnánk.

Önző kedélynek a tapasztalt jótett nyomasztó. Nemcsak a hálát nem ismeri az, hanem a legkissebb (sic!) emlékeztetés reá, sőt puszta látásunk is, már izgatottá s oly ellenségünkké teszi, kit legszívesebben látna megsemmisülten.[1] (Haller Károly)

 

Ki ne tudná, hol van a Haller utca?

Amikor Haller Károlyról esik szó, a IX. kerületi közterületre gondolunk. De kiderült, hogy egy másik erdélyi Haller család, illetve annak legnevesebb tagja, Haller János volt a névadó. Haller János a 17. században élt, főispán, diplomata és író volt. Haller Károlyt és családját– talán a megkülönböztetés miatt – a Hilibi előnévvel említik a források. Tudós, városépítő, a sportolás és a kultúra barátja, mitöbb: mecénása, s nem mellesleg szabadkőműves volt. Egy olyan ember, aki nyomot akart hagyni a világon, melyben élt, és nyomot is hagyott.

Haller Károly élete[2]

Haller Károly 1836. október 14-én született Nagyszebenben. Nem egy nagy múltú nemes famíliából származott – a családtörténet csak nagyapjával, Haller Ferenccel kezdődik, aki 1842-ben kérelemmel fordult az erdélyi ország­gyűléshez, hogy neki és fiának bocsássanak ki címeres nemeslevelet. A nagyapát szélütés érte, felhagyott korábbi életével, és 1817-ben Kolozsváron telepedett le, ahol szőlészkedni kezdett. Még egy könyvet is írt Az ugaros szőlőmívelés címmel, ami 1834-ben jelent meg. Az egyetlen fia, Haller Sándor (1807–1884) bányahivatalok alkalmazottja volt előbb Nagyszebenben, majd Nagybányán, végül Szatmáron. Neki már hét felnőtt kort elért gyermeke született, közülük négy fiú. A legidősebb, Rezső (1835–1907) ügyvéd lett, a kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke. A következő fiú Károly, a jogászprofesszor.

Haller Károly tanulmányait a nagybányai minorita gimnáziumban folytatta. Érettségi oklevelet a szatmári Katolikus Főgimnáziumban kapott, ezt követően visszatért szülővárosába, ahol az 1851-ben megnyílt német tannyelvű Császári és Királyi Jogakadémia diákja lett. Három év alatt szerzett diplomát. 1856 szeptemberében a nagyszebeni kincstári ügyészségen lett tisztviselő. Beiratkozott a pesti egyetemre, ahol néhány év után megszerezte a jogi doktorátust. A kolozsvári jogakadémia, valamint az újonnan felállított tudományegyetem oktatója lett. Feleségül vette Mikó Rózát – a családi kapcsolatoknak is köszönhető, hogy gyorsan beilleszkedett a város társadalmába, a helyi közéletbe. Az egyik tekintélyes polgár, Korbuly Bogdán javaslatára 1865-ben beválasztották a várost vezető százas tanácsba.

 

1884-ben polgármesterré választották, két évig töltötte be a tisztséget, majd visszatért az egyetemre. De a politikai tevékenyéggel nem hagyott fel, képviselőtestületi tag maradt. A közélettől csak a századfordulót követően vonult vissza. A már idős professzor és közéleti férfiú 1904. december 1-jén kapja meg a legmagasabb elismerést: az uralkodó a Főrendiház tagjául nevezi ki. 1904-ben – második felesége halála után – egyre inkább Budapesten, a fiánál tartózkodott. 1905 szeptemberében nyugalomba vonult, a következő év elején súlyos műtéten esett át, úgyhogy ezután alig tudott beszélni. 1909. november 20-án mondott le a 45 éve viselt városi közgyűlési tagságáról. 1910-ben Budapestre költözött, ettől kezdve csak ritkán jelent meg társaságokban. Ebben az évben kapta meg a Kolozsvár díszpolgára címet. 1911. február 7-én halt meg. Kolozsváron temetik el a Házsongárdi temetőben. Még a temetés idején mozgalom indult Haller kolozsvári szobrának a felállítására. Ez nem sikerült, de 1913-ban utcát neveztek el róla. (Néhány év múlva az új hatóságok egy román írót méltóbbnak találták az utcához.) Házsongárdi sírját az 1970-es évek közepén egy még élő állomásfőnöknek utalták ki, aki a márványoszlopról letöröltette Haller és felesége nevét. 2008 táján a városi elöljáróság egy alig lakott zsákutcát nevezett el róla.

Haller Károly életével és munkásságával foglalkozó szerzők mindannyian egyetértenek abban, hogy a 19. század utolsó harmadában senki sem tett annyit Kolozsvárért, mint Haller Károly. Jórészt neki tulajdonítható a modern Kolozsvár összképének kialakítása.

 Haller Károly, a közéleti ember és városépítő[3]

Haller Károly nemcsak a város fizikai, hanem szellemi arculatának is aktív megújítója-formálója volt. Ezirányú munkássága nem a polgármesterséggel kezdődött. Ahogyan írják-mondják róla, sosem volt az egyetem falai közé zárkózó szobatudós. Minden érdekelte, ami a városban történt. Mint a városi tanács tagja, számos feladatot kapott és számos javaslatot tett. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy első felesége halála után a kiegyezés utáni első kolozsvári polgármester, Szentkirályi Zsigmond lányát vette feleségül.

Hallernek jóformán minden kolozsvári egyesülethez, szervezkedéshez köze volt.

  • 1865-ben (29 évesen) 6000 Ft részvénytőkével megalapította a Sétatér Egyletet, később a Sétatér igazgatói tisztségét is betöltötte.
  • 1867-ben egy Tornászegylet felállítását kezdeményezte, majd segítségével épül fel 1872-ben a kolozsvári Tornavívoda.
  • 1873-ban a Lövészegyletet kezdeményezte s hozta létre 25,000 forint részvénytőkével. Felállították a sétatéri Lövöldét -ez a célba lövés gyakorlása mellett inkább a szórakozást szolgálta.
  • Kezdeményezője és alapító tagja volt a Szépítő Egyletnek, mely a város legtekintélyesebb polgárait vonja soraiba, s célkitűzések egész sorát fogalmazza meg. Ilyenek a Trencsin (Bocskai) tér parkosítása, a Fellegvár oldalának fásítása, utca­frontok megállapítása, a Főtér rendezése, a temető gondozása, a Szamos-­part fásítása, emléktáblák kihelyezése.
  • Az 1890-ben létesült Kerékpáros Egylet első elnöke.
  • Az 1891-ben alakult Önkéntes Mentőegylet elnökéül is őt kérik fel.
  • A Kolozsvári Kereskedők és Kereskedő Ifjak Társulatának 1888-tól nemcsak elnöke, hanem állandó előadója a téli vasárnap délelőtti tanfolyamokon. Néhány itteni jogi és közgazdasági népszerű előadása nyomtatásban is megjelenik.

Az 1884-es képviselő választásokon történt rendzavarások miatt lemondott Minorich Károly polgármester helyére az akkor már fáradhatatlan munkásságáról ismert Haller Károlyt javasolta a Szabadelvű Párt.

Rövid ideig tartó polgármesteri tevékenysége alatt olyan modernizációs folyamatokat indított el, melyek a későbbi években jelentős mértékben növelték Kolozsvár központi szerepét Erdélyben. A városi közgyűlésen 1884. október 27-én elmondott beszéde programbeszédnek is tekinthető: „Csak rendszeres munkálatok által lehet a várost vonzóvá tennünk. Ha e célt elérhetjük, az áldozat bizonyára meghozza gyümölcseit. (…) A város közegészségügy, gazdasági és vagyonosodási érdekei követelik a javasolt munkálatokat. (…) Tegyük széppé és vonzóvá a külső várost és meglátjuk, csakhamar föllendül az építkezési kedv karöltve a jó ízléssel.” Megválasztása után rögtön az ellenzéki sajtó kereszttűzébe került.

Két évi polgármesteri tevékenysége alatt azonban nemcsak megcáfolta az ellenzékieket, hanem az ellenzéki sajtót is a maga oldalára állította.

Nagy alkotásokra az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor, de sikerült néhány fontos folyamatot lezárnia, másokat elindítania.

Több olyan intézkedésre, építkezésre került sor a két év alatt, ami növelte a város központi szerepét. Ilyen volt a honvéd laktanya felépítése, ami 15 éve húzódott, vagy a postaigazgatóság Nagyszebenből Kolozsvárra költöztetése.

Beindult a közvágóhíd építése, amivel először állította az ellenzéket maga mellé: „Ő mihelyt átvette a polgármesterséget, kötelességének tartotta, a város minden nagyobb ügyét, mely netalán szunnyadott, megint folyamatba tenni.”

A város átalakítása és az infrastruktúra fejlesztése ugyancsak Haller Károly polgármesteri ciklusához köthető. Ekkor fogadták el a biztonságos és tervszerű építkezések szempontjából fontos építési szabályrendeletet. Jelentős szerepet játszott Haller a város első vízművének megépítésében, melyet 1887-ben fejeztek be. Döntés született a városi közvilágítás kiterjesztéséről is. Jelentős előrelépés történt a Szamosra tervezett vashíd ügyében, ami a központ és a vasútállamos közötti nagyobb teherforgalom bonyolítása miatt volt fontos. Fontos intézkedéseket tettek a város köztisztaságának megóvására, városi toaletteket állítottak fel, és megnyílt a város első közfürdője.

A város fedélcserép-gyárat létesített.

Haller 1886-ban mondott le a polgármesteri tisztségről – sajtóhíresztelések szerint a Szabadelvű párt nyomására vonult vissza, mivel nem volt hajlandó pártpolitikát folytatni.

Az 1890-es években Haller köztevékenysége főleg a Szépítőegylethez kötődik. 1900-ban kiépíttetik a Fellegvárra felvezető 420 m hosszú Erzsébet-sétautat. A következő év júniusában leleplezik a sétaút közepe táján Erzsébet királyné díszes talapzatra állított Stróbl Alajos-féle mellszobrát. 1902 augusztusára pedig megépíttetik a Sétateret az Erzsébet sétaúttal összekötő 35 m hosszú gyalogos vashidat, melyet szintén Erzsébetről neveznek el.

 Haller Károly a tudós tanár[4]

1863-ban megnyitották a magyar tannyelvű Királyi Jogakadémiát Kolozsvárt, ennek helyettes tanárául nevezték ki. Fő tárgya az ausztriai magánjog lett, de a kereskedelmi jogot és a bányajogot is ő adta elő.

1873-ban az újonnan megalapított Kolozsvári Egyetemen az ausztriai magánjog rendes tanárának nevezték ki. A jog- és államtudományi karnak két-két  tanévben dékánja, illetve prodékánja, az 1880/81-es tanévben rektora, majd 1881/82-ben prorektora volt. Ezek mellett alap- és államvizsgálati bizottságok tagja volt.

A minisztérium elégedett volt Haller rektori munkájával, mert felterjesztésére 1881. augusztus 1-jén a III. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki az uralkodó.

Az osztrák polgári jog, amit Haller tanított, akkoriban főtantárgynak számított, mert a kiegyezés után is Erdélyben az osztrák magánjog maradt érvényben. Az egyetemi tanároknak munkája akkoriban nem volt túl megterhelő, heti 5–8 óra előadást kellett tartaniuk. Haller közkedvelt előadónak számított, aki sok példával színezte jogi fejtegetéseit. Diákjaival órán kívül is szívesen találkozott. Haller tanítványai az idők folyamán szerte az országban mindenféle tisztségben szolgáltak. Közéjük tartozott Lukács László pénzügyminiszter vagy báró Jósika Sámuel volt miniszter.

Szakjába vágó kiadványai a polgári törvénykönyv éppen érvényes szövegének kommentált és utalásokkal ellátott kiadásai voltak (1865, 1870, 1884), néhány törvényjavaslathoz szólt hozzá a Jogtudományi Közlöny hasábjain.

Haller Károly gyakran tett a magyar jogi szaknyelvre vonatkozó észrevételeket. Ebben az időszakban a magyar szaknyelvi terminológia még nem alakult ki teljesen, sokszor a német terminus technikusok szószerinti fordítását alkalmazták. Az új törvénykönyv alkotásának folyamatában Haller erre a hibás gyakorlatra is igyekezett kollégái figyelmét felhívni, és több javaslatot is megfogalmazott. Erre jó példa a dologi jog megnevezése, amelyet addig „dologbeli” jognak neveztek. Haller azt javasolta, hogy helyesebb lenne a „dologi jog” megnevezés. Hasonlóképpen a személyi jog területén a „természeti” személy helyett a „természetes” személy kifejezést ajánlotta. Valóságos nyelvészeti értekezést írt a kötelmi jog tervezete kapcsán is „a közös és egyetemleges kötelmek” szóhasználatáról. (Munkáinak fesorolását a Melléklet tartalmazza)

 Kultúra, művelődés

Egyes értékelések szerint Haller polgármesteri idejének legfontosabb tette az Erdély(rész)i Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalapítása volt. Az 1880-as években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyarság asszimilálódását meg kell akadályozni, az egyre nyíltabban terjesztett dákóromán elmélet ellen fel kell lépni. Haller 1884. december 27-re hívta össze az első értekezletet a városházára. 1885. április 12-én tartották az alakuló ülést, majd az alapszabályok miniszteri jóváhagyását követően augusztus 31-én sor került a szervezkedő gyűlésre, ez már országos érdeklődést váltott ki. Elnökül gróf Bethlen Gábor főispánt, egyik alelnökül Hallert, titkárul Sándor Józsefet választották. Ekkor már 6000-nél több taggal, jelentős vagyonnal a korabeli Magyarország legnagyobb egyesületét hozták létre. Haller egy konfliktus miatt 1889-ben lemondott az alelnökségről. Utóbb, 1897-ben az EMKE örökös tiszteletbeli tagjául választották.

Haller Károly – a szabadkőműves[5]

1886-ban Haller Károly hetedmagával[6] megalapította az Unió Páholyt, mely  a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei közé tartozott. Az alapítókat október 24-én vette fel a szabadkőművességbe a nagyváradi László király páholy, s még aznap segéddé és mesterré avatták őket a Nagypáholy külön engedélyével.

Kezdetben Deáky Albert ügyvéd, a páholy első főmestere lakásán találkoztak a páholy tagjai, majd felépítették saját páholyházukat.  A páholyházat hivatalosan 1889. december 21-én, a téli napforduló napján avatták fel. Az építkezés anyagi terhei miatt a páholyház egyes helyiségeit bérbe adták (pl. posta!).

A páholyház külső homlokzata eredeti állapotában maradt meg. Ma irodák és egy oktatási intézmény van benne, bejárata egy bankfiókba vezet.

Az alapítókon kívül számos kiválóság lépett a páholy tagjai sorába. Berényi Zsuzsanna kutatásai nyomán[7] tudjuk, hogy 326 fő szerepel a páholy anyakönyvi bejegyzésében, köztük olyan kiválóságok, mint dr. Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, dr. Gyalui Farkas  könyv­tárigazgató, Fadrusz János szobrász, Petelei István író, Serly Lajos zeneszerző, dr. Janovics Jenő színigazgató, Ravasz László református teológiai tanár, Farkas Ödön zeneszerző, Nagy Károly kereskedelmi akadémiai tanár, dr. Genersich Gusztáv egyetemi tanár, Nagy Károly református  teológiai tanár, Csifó Salamon unitárius teológiai dékán, Kincs Gyula,  a zilahi református „Wesselényi“ kollégium igazgatója és a tantestület csaknem minden tagja, Teleki Sándor gróf és fia: Teleki László gróf és Teleki Sándor gróf.

Az Unió Páholy maga is több páholyt alapított (pl. Brassóban, Tordán, Sepsiszentgyörgyben). De nemcsak páholyokat alapítottak, több intézményt is létesítettek, pl. Tanítók Leányotthonát és „Rongyos Egyletet“ . Kifejezetten dr. Haller Károly nevéhez kötődik a Kolozsvári Mentőegyesület megalapítása, amit dr. Kresz Géza („Könyves Kálmán“ páholy) szabályzata szerint szervezett meg. De kezdeményezték az Iparpártoló Országos Szövetség megalakítását is. A háború idején a legrászorultabbakat segélyezték. Bekapcsolódtak az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE tevékenységébe, olyannyira, hogy az EMKE tisztségviselőinek zöme az „Unió“ páholy tagja volt. A páholy néhány éves megszakítással 1936-ig működött.

Haller Károly főbb munkái

 Az általános polgári törvénykönyv, mint az jelenleg Erdélyben érvényes, minden a legújabb időig megjelent és még hatályban levő utólagos rendeletekkel, felvilágosító és utasító jegyzetekkel ellátta. Kolozsvár, 1865.

  1. A váltóeljárás a marosvásárhelyi kir. tábla területén jelenleg érvényes alakjában. Kolozsvár, 1870.
  2. Az agrarialis törvényekről. Kolozsvár, 1872. (Felolvasás.)
  3. Adalék a jogforrások elméletéhez. Bpest, 1876. (Különnyomat a Jogtud. Közlönyből.)
  4. Gazdasági jogisme. A gazdasági tanintézetek növendékei és a mezei gazdák szükségletéhez alkalmazva. Kolozsvár, 1878. (2. kiadása 1884., 3. k. 1893. Kolozsvár.)
  5. Iparunk föllendülésének tényezőiről s akadályairól. Kolozsvár. 1878. (Felolvasás.)
  6. A gazdasági értékekről. Kolozsvár, 1880.
  7. Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv tervezetének általános részére, az öröklési jogi részre s a dologi jogi részre. Bpest, 1882–84. Három rész. (Különny. a Jogtud. Közlönyből.)
  8. A középítés. Kolozsvár. 1884.
  9. Az osztrák általános polgári törvénykönyv (szövege) jelenleg még érvényes alakjában. Bpest, 1884.
  10. Haller Károly polgármester évi jelentése Kolozsvár város igazgatásáról 1885. évben. Koloszvár. 1885.
  11. Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének «Kötelmi jogi» (általános) részére. Bpest. 1887. (Különny. a Jogtud. Közlönyből.)
  12. Tordai EMKE-emlékkönyv X. évi közgyűlés alkalmával és Jósika Miklós br. születése 100. évfordulója ünnepélyére 1894. június 3. Összeállította Borbély György, az „Aranyosvidék” szerkesztője. Nyomtatott Harmath József könyvnyomdájában Tordán, 1894.

[2] Gaál György: Haller Károly, a városszépítő és jogtudós. Haller Károly, a városszépítő és jogtudós | Művelődés (muvelodes.net)

Fazekas László: 108 éve halt meg Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere. 108 éve halt meg Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere – Cikk – Szabadság hírportál (szabadsag.ro)

 

[3] Fazekas László: Haller Károly, Kolozsvár városépítő polgármestere. Haller Károly, Kolozsvár városépítő polgármestere (erdelyikronika.net)

[4] Digitalizált Törvényhozási Tudástár – Haller Károly (ogyk.hu)

Gaál György: Haller Károly, a városszépítő és jogtudós.Haller Károly, a városszépítő és jogtudós | Művelődés (muvelodes.net)

[5] Szabadkőműves páholyok Magyarországon: Unio – Kolozsvár, 1886 (szkp5.blogspot.com)

A kolozsvári Unio páholy páholyháza – Szabadkőműves Wiki (miraheze.org)

A Kolozsvári „UNIO“ páholy és múzeumai – CORE Reader

[6] Deáky Albert ügyvéd és hat mestertársa (Haller Károly jogászprofesszor, Herzog Ödön vasúti felügyelő, Incze József ügyvéd, Kacsóh Lajos vasútigazgatósági titkár, Kovács János unitárius tanár, Szepessy Lajos biztosítóintézeti igazgató)

[7] Berényi Zsuzsanna Ágnes: A kolozsvári „UNIÓ“ Páholy és múzeumai. A Kolozsvári „UNIO“ páholy és múzeumai – CORE Reader